Bár az édes íz előnyben részesítése öröklött jellegzetesség étkezésünkben, viszont az, hogy ki mennyire étkezik édesen, sokban függ a gyerekkorban elsajátított szokásoktól. A gyerekek számára a családi, szülői minta az egyik legjobb útmutató későbbi viselkedésük kialakításában.
A Nestlé megbízásából készült, a 4-10 éves gyerekek táplálkozási szokásait vizsgáló felmérésből* kiderült, hogy a felnőttek helytelen táplálkozási szokásai öröklődnek és megmutatkoznak a gyermekek táplálkozásában is. Ezért szülőként, étkezési szokásaid kialakítása kiemelkedő jelentőséggel bír gyerekeid egészségének biztosításában is.
Minden édesség, ami cukros?
Szülőként már fel is villant a porcukros, lekváros fánk a képzeletedben? Érdemes tisztázni, hogy nagyon sok ételünkben vannak különféle cukrok, de érdemes különbséget tenni a hozzáadott cukor és az alapanyagok természetes cukortartalma között!
A cukrok egyszerű szénhidrát-molekulák. Előfordulnak az élelmiszerekben, természetes formában, mint például a gyümölcsökben a fruktóz (gyümölcscukor) és a glükóz (szőlőcukor) vagy a tejben, tejtermékekben található laktóz (tejcukor). Amennyiben a különböző cukrokat az élelmiszerekhez, ételekhez elkészítés során adjuk hozzá, akkor hozzáadott cukrokról beszélünk. A legelterjedtebben használt hozzáadott cukor a kristálycukor (szacharóz).
Mi ebből a tanulság?
Van sok olyan finomság, ami édes, és mégsem az „üres kalóriák” kategóriába sorolódik. Ha már a gyerekek édesség, desszert iránti vágyát szeretnéd kielégíteni, akkor kezdd azokkal az ételekkel, amelyek természetes cukortartalmuk mellett gazdagok egyéb fontos tápanyagokban is! Ilyenek például a gyümölcsök vagy gyümölccsel készült édességek, mint a zabpalacsinta vagy a tejalapú turmixok. Ezzel két legyet üthetsz egy csapásra, hosszú távon pedig a helyes táplálkozási szokásaikat is megalapozod.
A megfelelő mennyiségű zöldség- és gyümölcsfogyasztás elengedhetetlen a gyerekek egészséges immunrendszerének fenntartásához, ami ebben az időszakban kiemelten fontos. Kutatásunkból kiderült, hogy a magyar gyermekek átlagosan 263 g zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak naponta, ami jelentősen elmarad a WHO napi 400 gramm ajánlástól**. Ráadásul a gyerekek rostfogyasztása is igen alacsony, amin a zöldség- és gyümölcsfogyasztással szintén lehetne javítani.
Desszert a kiegyensúlyozott étrendben
A gyümölcsök édesek, nyersen is jóízűen fogyasztják őket a gyerekek. Emellett változatosan elkészíthetők, és könnyen kombinálhatók tejtermékekkel, teljes értékű gabonával is. A korábban olvasottak alapján pedig már látszik, hogy ha desszert vonalon gondolkozol, érdemes erre a célra a gyümölcsöt is bevetni.
- Tejalapú turmixokkal is kiválthatsz kisétkezéseket, gyümölcsökkel teheted őket izgalmasabbá, vagy készíthetsz gyümölcsös, kakaós változatot is. Ha ínyencséget készítenél az egész családnak, olvasd el kapcsolódó receptünket!
A legkrémesebb gyümölcsturmix
Mert a gyümölcsturmixokba simán tehetsz zabpelyhet, amitől rostban gazdag lesz, és így például reggelire is jó választás mondjuk olyan gyerekeknek, akiknek az étvágya reggel még nem az igazi, de egy színes turmixtól azért elcsábulnak.
- Ízletes édességeket készíthetsz, ha jó arányban ötvözöd a hozzávalókat. Készíts házilag fagylaltot, tejberizses desszertet vagy zabpalacsintát. Így csökkenteni tudod a hozzáadott cukor mértékét, alkalmanként pedig feldobhatod őket egy kis csokireszelékkel, kakaóval is.
Banános zabpalacsinta
Mennyire édes az édes?
Az sem mindegy, mennyire édes az édesség. Jó, ha nem szoktatod hozzá a gyerekeket a túlédesített ételekhez-italokhoz. Ha pedig túlságosan édesszájúak, kezdd el fokozatosan csökkenteni a hozzáadott cukor mennyiségét sütéskor-főzéskor.
Ellenőrizd a vásárolt élelmiszerek cukortartalmát, melyet a termékek címkéjén tüntetnek fel a gyártók.
Vásárlóink hozzáadott cukor fogyasztásának mérséklése érdekében mi a Nestlénél is folyamatosan csökkentjük termékeink cukortartalmát.
** Diet, nutrition and the prevention of chronic diseases: report of a Joint WHO/FAO Expert Consultation. WHO Technical Report Series, No. 916. Geneva: World Health Organization; 2003.