A több száz ismert élelmiszer-adalékanyagot abból a célból adják az élelmiszerekhez, hogy a termékek jellemzőit – szín, illat, állag, biztonságosság megőrzése, tápérték védelme, stb. – kedvező irányba befolyásolják.
Adalékanyag lehet akár egy-egy speciális étrendhez szükséges alkotórész is, pl. a gluténmentes termékekben gyakran használt guargumi vagy xantángumi.
A számok magukért beszélnek
E 100-tól kezdődő számok jelölik a színezékeket,
E 200-tól a tartósítószereket,
E 300-tól az antioxidánsokat,
E 400-tól az emulgeálószereket, habképzőket, stabilizátorokat, zselésítőket, sűrítő- és szilárdító anyagokat,
E 500-tól főként a különböző funkcióval rendelkező szervetlen sókat,
E 600-tól az ízfokozókat és ízmódosítókat,
E 900-tól az édesítőszereket,
E 1000-től a módosított keményítőket és egyéb technológiai hatású adalékanyagokat.
Az Európai Unió jogelődje vezette be az E-számokat annak érdekében, hogy az adalékanyagok azonosítását leegyszerűsítse.
Szigorúan szabályozott, hogy egy-egy adalékanyag milyen mennyiségben adható az élelmiszerhez, ami huzamosabb időn keresztül fogyasztva – a tudomány jelen állása szerint – nem ártalmas az egészségre.
Az adalékanyagokat fel kell tüntetni az élelmiszercímkén, a termék előállítója azonban szabadon dönthet annak kapcsán, hogy az adalékanyag nevét vagy az E-számát szerepelteti . Ezen kívül minden esetben fel kell tüntetni az adalékanyag élelmiszerben betöltött szerepét is.
Az E-számok olykor indokolatlan félelmet keltenek, holott egy részük természetes forrásból származik. Adalékanyagként például a C-vitaminnak (más néven aszkorbinsavnak) E300, az E-vitaminnak (azaz tokoferolnak) E306 a neve.
Az értékes gondolatokat köszönjük szakmai partnerünk, az MDOSZ kollégájának, Szász-Győző Zsuzsannának!