Különböző étkezési só típusok léteznek, attól függően honnan származik a só (tengeri só, kősó) vagy, hogy finomítják-e (finomított, finomítatlan), továbbá hogy milyen szemcseméretű (durva, kristály, finom). A só származási helye befolyásolja a mikroelem tartalmát, de a fő alkotórésze minden esetben a nátrium és a klorid.
Mivel magas vérnyomás kialakulásának kockázatát a túlzott nátriumbevitel növeli, ebből a szempontból mindegy, milyen sót fogyasztunk, egyik sótípus használata sem jár előnnyel más fajtákkal szemben.
Egyre több helyen találkozhatunk „csökkentett nátriumtartalmú só”-val, mely nátriumtartalmát valamilyen más komponenssel helyettesítik, leggyakrabban káliummal. Azok számára, akik nem kívánnak leszokni a sózásról, alacsonyabb nátriumtartalma miatt előnyösebb lehet. A leggyakoribb a 30%-kal csökkentett nátriumtartalmú só, mely esetében a káliummal történő helyettesítés egészséges egyének számára nem jelent kockázatot, vesebetegségben szenvedő egyéneknél azonban fogyasztása nem ajánlott.
A konyhasó, azaz nátrium-klorid (NaCl) az egyik legismertebb sófajta, általában őrölt, szitált kősót jelent, amelyet bányászati technológiával nyernek ki a sóbányákból, általában külszíni fejtéssel. Az ilyen só jóval több ásványi anyagot tartalmaz, mint a finomítottabb verziók, ráadásul jellemző, hogy összetapadás elleni adalékanyagokat sem adnak hozzá.
A jódozott só - azaz a konyhasó jódozott verziója - mértékletes alkalmazása a konyhasó helyett hasznos lehet, mivel Magyarország nagyrésze jódhiányos terület. A jódpótlás megoldásának az optimális módja azonban nem a jódozott só túlzott használata.
A tengeri sót a tengerek, óceánok vizéből nyerik párologtatással. A tengeri só igen sok ásványi anyagot tartalmaz - többek között jódot, cinket, kalciumot, mangánt és vasat -, ugyanakkor fontos tudni, hogy a tengerek szennyezettsége miatt igen kevés olyan sólepárló hely található, amely igazán minőségi sót tud manapság előállítani. A legjobb minőségű és ezáltal a legdrágább típusok közé tartozik például a piramis alakú sókristályokból álló Maldon-só, a hawaii Alae-só vagy éppen a franciaországi Fleur de sel, vagyis a só virága. Érdemes tudni, hogy a kősó is a valaha tenger alatt álló területeken keletkezett a tenger elpárolgásával, tehát lényegében ez is tengeri só.
A himalája só feldolgozatlan só. A Himalája sót nem a Himalájánál, hanem attól több száz kilométerre bányásszák, a nátriumon és a klóron kívül nyomelemeket is tartalmaz. Különös színét vas-oxid-tartalmának köszönheti, általában rózsaszínes, pirosas színű, egyes kristályok pedig áttetszőek vagy fehérek. Gyakran használják főzéshez, de sok fürdősóban is megtalálható. Habár a származási hely befolyásolja a só ásványianyag-tartalmát, nem változtat azon, hogy minden étkezési só fő alkotórésze a nátrium-klorid, nátrum tartalma és egészségügyi kockázat szempontjából tehát megegyezik a többi sófajtával.
Egyre több helyen találkozni a fekete sóval is, ami szintén egy Indiában bányászott, finomítatlan ásványi só. A fekete só íze kénes, enyhén füstös, segít az ételek ízét kiemelni.