Te is adalékanyagmentes élelmiszereket vásárolsz szívesen, és azt állítod, hogy otthon sem használsz adalékanyagot a konyhában? Hát akkor valószínűleg ki kell, hogy ábrándítsunk…
Adalékanyagnak számítanak az élelmiszer-színezékek, édesítőszerek, tartósítószerek, antioxidánsok, savanyúságot szabályozó anyagok, sűrítők, zselésítők, stabilizátorok, ízfokozók, és egyéb vegyületek.
Az adalékanyag kifejezés mára már szinte „szitokszóvá” vált, és mikor erre gondolunk, már lebegnek is lelki szemeink előtt az E-számok csupa fenyegető nagybetűvel. De vajon jogos–e a félelem?
C-vitamin, sütőpor, szódabikarbóna, keményítő, ecet, csak hogy egy párat említsünk azokból az adalékanyagokból, amiket rendszeresen használunk, vagy nem bánjuk, ha ételeinkben megtalálhatók. Ugye, hogy meglepődtél?
Az adalékanyagok az élelmiszergyártás során kis mennyiségben a nyersanyagokhoz kevert összetevők, amelyek megakadályozhatják az élelmiszer romlását, javíthatják ízét vagy színét, esetenként fokozhatják tápértékét is. Az adalékanyagok között van nagyon sok természetes eredetű, és léteznek szintetikus adalékanyagok is. Mindkét csoportba tartozó adalékanyagnak van azonban E-száma. Tehát ha egy termék csomagolásán E-számot látsz, még nem kell sikítva elrohannod.
Érdekes az is, hogy bár sokakban félelmet keltenek az adalékanyagok, az édesítőszereket szívesen fogyasztják. Pedig ezek is adalékanyagok!
Érdekesség
Egy feldolgozatlan, nyers, frissen szüretelt paradicsom tartalmaz
- természetes színező anyagokat: karotinoidok (E160ai), likopin (E160d), laktoflavin, riboflavin (E101)
- természetes antioxidánsokat: aszkorbinsav (E300)
- és természetes savanyítószereket: almasav (E296), citromsav (E330),
- vizet, cukrot, cellulózt, glutaminsavat (glutamát), pektint
- valamint természetes ízanyagokat.
Akkor mik is az E-számok?
Az E-számokat annak érdekében vezették be, hogy az adalékanyagok azonosítását leegyszerűsítsék Szigorúan szabályozott, hogy egy-egy adalékanyag milyen mennyiségben adható az élelmiszerhez, ami huzamosabb időn keresztül fogyasztva – a tudomány jelen állása szerint – nem ártalmas az egészségre. Az adalékanyagokat fel kell tüntetni az élelmiszercímkén, a termék előállítója azonban szabadon dönthet annak kapcsán, hogy az adalékanyag nevét vagy az E-számát szerepelteti. Ezen kívül az adalékanyag élelmiszerben betöltött szerepét is minden esetben fel kell tüntetni.
Természetben is előforduló adalékanyagok
Nézzünk pár példát a természetben is előforduló adalékanyagok közül:
- E 322 (Lecitin): számos élelmiszerben megtalálható természetes vegyület, származhat például szójababból vagy napraforgómagból
- E 160ai (Karotinoidok): természetes forrásai a sárgarépa, illetve egyéb sárga/narancssárga színű gyümölcsök és zöldségfélék
- E 162 (Betanin): legismertebb forrása a cékla
- E 300 (Aszkorbinsav): természetes forrásai a gyümölcsök (pl. citrusfélék) és zöldségfélék; a C-vitaminnal azonos molekula
- E 100 (Kurkuma): a gyömbérfélék családjába tartozó, Dél-Ázsiában őshonos gumós növény
- E 163 (Antociánok): különféle piros színű gyümölcsök (pl. bogyósok) és zöldségek tartalmazzák
Ha már az adalékanyagokról beszélünk, mindenképp meg kell említenünk korunk „mumusának” kikiáltott nátrium-glutamátot is. Mivel ez a téma megér egy külön cikket, olvasd el róla korábbi írásunkat.
Tartósítás tartósítószer nélkül?
Általános tévhit az is, hogy a boltok polcain vásárolható élelmiszerek azért állnak el sokáig, mert tartósítószer van bennük. A tartósításra ugyanis több olyan eljárás is létezik, mint például a szárítás, hőkezelés vagy az aszeptikus csomagolás - mely során nem szükséges a tartósítószer használata.