Ösztönösen tudod, hogy érezheti magát, csupán abból, hogy figyeled őt.
A macskák, mint a legtöbb emlős, csak néhány alap érzelem kimutatására képesek, ilyen a boldogság, a szomorúság, a megkönnyebbülés, a frusztráció és a félelem (az olyan összetett érzelmek kimutatására, mint a szégyen, bűnösség és lenézés már nem képesek – bár néha pont úgy néznek ki, mintha szégyellnék magukat.
A cicával való jó kapcsolat kulcsa abban rejlik, hogy képes vagy-e felismerni az érzéseit és ennek megfelelően reagálni.
Boldogság
A boldogság felismerése viszonylag könnyű feladat. Egy boldog cica, ha ül, kiegyenesedik, és nyugodt testtartást vesz fel, a fülei felfelé és előre néznek. Ha elfekszik, lehet, hogy a lábát behúzza maga alá, vagy az oldalán fekve elterül, esetleg a hátán fekszik és a lábacskái kifelé néznek - ez mind annak a jele, hogy teljes mértékben gondtalan és boldog.
Lehetséges, hogy csukott szemmel szundikál, esetleg félig nyitott szemmel, mintha álmodozna, azonban valójában, ilyenkor csendben nyugtázza a körülötte történteket. A bajsza is mozdulatlan és farka is – vagy egy enyhe görbületben végződik, ha feláll, hogy üdvözletét tegye. Ha cirógatni kezdjük, becsukja a szemét elégedettségében és halk dorombolásba kezd.
Nyugtalanság
Minél hamarabb fel tudod ismerni ezt az állapotot, annál hamarabb tudsz segíteni egy bíztató cirógatással vagy egy kis figyelemmel. Ha egy cica nyugtalan a szemei nyitva vannak, és nem pislog, a pupillái egy ovális körré tágulnak. Ha még nyugtalanabbá válik, a fülei új hangok után kutatva, gyakran egymástól függetlenül mozognak fel-alá. Amennyiben még ez is fokozódik, előfordulhat, hogy behúzza a füleit.
A fejét lassan húzza be, a bajusz pedig újra “megfigyelő” vagy leeresztett pozícióba kerül, és a cica annyira összehúzza magát, amennyire csak tudja. Ha a nyugtalansága fokozódik, lelapul, és a hát ívesedik, a macska futásra kész. A farok mozdulatlan is lehet, de az is előfordulhat, hogy a felső része lassan ringatózik jobbra-balra. Minden nyugtalanságra utaló mozdulat lassú és finom, ezért nagyon nehéz felismerni, hosszas megfigyelést igényelhet.
Cica testbeszéd 2. rész
Félelem
Amikor egy cica fél, a testbeszédéből is sokkal könnyebb erre ráismerni, mint a nyugtalanságra. A füleit behúzza, azok egészen a fejére lapulnak, és általában felfelé néz, de a fej egészen behúzva marad. Ha teheti, elfut a fenyegető körülmények elől, azonban ha ez nem lehetséges, akkor mozdulatlanná dermed, támadásra készen vár, akár álló, vagy kuporgó helyzetben van.
A szemek nyitva, a pupillák tágultak, a bajusz vagy egészen, vagy félig behúzva. Ha a „veszélyforrás” a közelben van, előfordulhat, hogy fúj vagy keservesen nyávog és kiengedett körömmel, messziről „pofoz” a számára fenyegető tárgy vagy élőlény irányába.
Az is jellemző lehet, ha az elülső lábait kiegyenesíti, és a szőrét felborzolja, hogy nagyobbnak tűnjön. A hátsó lábak ilyenkor hajlított állapotban maradnak, ugrásra kész testtartást kölcsönözve ezzel a cicának, a farok vagy görcsösen a test alá behúzott állapotban van, vagy hevesen ide-oda csapkod. Ilyen állapotban nem leszünk képesek megnyugtatni sem cirógatással, sem a kedvenc finomságával. Ilyenkor az alap motiváció a túlélés, amint biztonságban érzi magát, újra felveszi a megszokott nyugodt testhelyzetet. Ha a cica túl gyakran kerül ebbe az állapotba érdemes konzultálni az állatorvossal vagy egy viselkedés specialistával.