Tudtad, hogy mit fejez ki cicád a testbeszédével? 

Kisállat
Macskák testbeszéde, mennyit tudsz róla?
Négylábú barátaink megértése nem olyan egyszerű, mint gondolnánk, ezt is tanulni kell, ahogy egy idegen nyelvet. Ha ezt a cikket elolvasod, már jelentkezhetsz a középfokú nyelvvizsgára.

Még a gyakorló gazdik jelentős része sem értelmezi gyakran jól a kutyák és macskák testbeszédét, hiszen alapvetően az emberi kommunikációból indulnak ki. 

Akik a kutyák jelzéseihez szoktak hozzá, különösen nehezen megmagyarázhatónak gondolják a macskák metakommunikációját, ezért sokszor tévesen hidegszívűnek és öntörvényűnek állítják be őket, pedig csupán arról van szó, hogy a cicák viselkedése egy picit árnyaltabb a kutyákénál. 

A következőkben hoztunk néhány példát, hogy kedvenceink különböző testbeszéd jelzéseit miként értelmezzük félre, és mit szeretnének jelezni nekünk valójában. 

Magas és mély hangok 

Bizonyára neked is feltűnt, hogy egy macska milyen sokféleképpen tud hangot kiadni magából. Más hangokat használ az üdvözlésre, ha fel akarja hívni magára a figyelmet, ha hívja a kölykeit, fenyegetve érzi magát vagy fájdalma van. A macskák sokszorosan több hangjelzést használnak, mint amennyit a kutyák ismernek. 

A mélyebb és hosszabb hangokkal türelmetlenséget fejeznek ki, például amikor éhesek. A rövid, magas hangú nyávogások barátságot jeleznek vagy valamilyen tevékenységre akarják rábírni a gazdijukat, például simogatásra vagy játékra. A sziszegés és fújtatás egyértelmű jelzés a fenyegetettség vagy düh érzésére, ami egyben figyelmeztetés is a másik fél számára. Gyakran együtt jár felborzolódó szőrzettel, amivel nagyobbnak és veszélyesebbnek akar az állat látszódni. Ha ebből nem ért az ellenfél, támadás is követheti harapás, mancsütés vagy karmolás formájában. 

Tehát a cicák verbális jelzései szorosan összekapcsolódnak a non-verbális kommunikációval, ezért a hangjelzéseket mindig együtt kell értelmezni a viselkedésével. 

Dorombolás 

Ha már a hangoknál tartunk, a macskák egy különleges rezgő hang kiadására is képesek, amit dorombolásnak hívunk. Nemcsak hallani, de sokszor érezni is lehet a finom vibrálást, ha például az ölünkben pihen. Általában elégedettséget és örömet fejez ki, és magunkon is megfigyelhetünk ilyenkor egy nyugodtabb, békésebb hangulatot. 
A dorombolás eredetileg az anyamacska és a kölykök közötti kommunikációt szolgálja, az első napokban megnyugtatásra használja a szoptatós cica, aminek köszönhetően a kismacska is nagyon korán elsajátítja a doromboló képességet. 

„Olyan helyzetekben is megfigyelhetjük a dorombolást, amikor a macskák félnek vagy szülési fájdalmaik vannak, esetleg éppen gyógyulnak valamilyen betegségből” – teszi hozzá Márton Kinga, a Purina állatorvosa. Számos korábbi vizsgálat azt mutatta, hogy a macskák dorombolásával megegyező, 20-140 Hz-es frekvenciatartományba eső rezgések jótékony egészségügyi hatásokkal is járhatnak. Ezeket a vizsgálatokat a macskák és macskafélék dorombolásának megfigyelésére alapozták. A szakemberek szerint a stresszes helyzetekben ezzel próbálják magukat és környezetüket is nyugtatni, sokszor barátságos közeledésüket is ezzel fejezik ki egy másik állat felé. 
Érdekes tény, hogy nem csak a házimacskák, hanem más macskafélék pl. a hiúz, a puma és a gepárd is tudnak dorombolni, míg más nagymacskák, mint az oroszlán, a leopárd vagy a jaguár nem dorombolnak, hanem bömbölnek hasonló helyzetben, míg a tigris pl. pöfög, ha jól érzi magát. 

Dörgölőzés 

Az orrok, az arcélek és a testek oldalsó részének összeérintése, egymáshoz dörzsölése a barátságos üdvözlés jele a macskák között, ezzel fejezik ki szeretetüket és a ragaszkodásukat. A gazdik esetében a lábszárhoz való dörgölőzés is ezt jelenti, de ha nyávogás is kíséri, akkor annak jelzéseként is szolgál, hogy a cica éhes és követeli az ételt. 

A dörgölőzés élettelen tárgyakhoz a territórium kijelölésében is szerepet játszik, hiszen a macska fejének oldalsó részén illatmirigyek is találhatók, tehát ezzel a gesztussal ott hagyja az „illatát” a felületen az állat. A lábhoz dörgölőzés is bizonyos értelemben területfoglalást fejez ki, ezzel mutatja ki a cica, hogy a gazdihoz kötődik és szereti. 

A FELIX megújult receptúrával és új külsővel továbbra is leveszi a furfangos cicákat a lábukról. A FELIX eledelek ellenállhatatlanságának jól felismerhető jelei vannak a macskádon. Próbáld ki az új tasakos eledeleinket, és tapasztald meg te is, mennyire elégedetté teszi kedvencedet: 

  • A közelgő finomság láttán izgatott láb körüli tekergőzésbe kezd, így fejezi ki behódolását a gazdinak; 
  • Figyeld az áhítozó tekintetét, amivel azt üzeni „Éhen halok, tálald már, Gazdi, azokat az ínycsiklandó falatokat!”; 
  • Hallgasd lelkes rágcsálását és ropogtatását, ahogy kiélvezve minden pillanatát befalja az eledelt; 
  • Mindent elmond az elégedettségéről, ahogy a szája szélét körbenyalja; 
  • A tisztára nyalt tányérja pedig jól mutatja, hogy az utolsó falatig ellenállhatatlanok a FELIX eledelek! 

A farok mozgása

A macska jólétének mérőeszköze lehet a farok helyzete, amiből nagyon sok következtetést tud levonni az állatorvos is. Ha a cica a farkát a földnek szegezi vagy maga alá húzza, az jelzésértékű lehet, hogy fájdalmai vannak, de persze az ijedtség és bizonytalanság is kiválthathatja ezt a reakciót egy idegen helyen. 

Egy boldog és kiegyensúlyozott cica égnek álló farokkal, magabiztosan jár-kel, de a kutyáknál jellemző boldog farokcsóválás a cicák esetében mást jelent. Ha egyik oldalról a másikra csapkodja, vagy enyhén vibrálóan megrázza, az az idegesség jele. Megfigyelhető ez az ingerült farokcsóválás játék vagy vadászat közben is, ilyenkor feltámad benne a vadászösztön, amire a lapuló testtartás és a kitágult pupillák is utalnak. 

Dagasztás 

A boldog macskagazdik gyakran megfigyelhetik, hogy puha és hajlékony felületen, mint például ölben vagy a kedvenc alvóhelyükön dagasztó mozgást végeznek a cicák a mellső lábaikkal, miközben a karmaikat kieresztik és visszahúzzák. Rendszerint dorombolás és dörgölőzés is kíséri, emiatt abszolút biztosak lehetünk benne, hogy kedvencünk elégedett és szeretve érzi magát. A gyúró mozgás a kölyökkorból ered, amikor az újszülött kiscicák ösztönösen próbálják az anyjuk emlőit megdolgozva az anyatej gyorsabb áramlását serkenteni. 

Ez a reflex felnőttkorukban is megmarad és szorosan összekapcsolódik a nyugodt és lelazult helyzetekkel, sokszor megfigyelhető, hogy olyannyira belemerül a dagasztásba a cica, hogy transz-szerű állapotba kerül és elalszik. Mivel a mancsukban is találhatóak illatmirigyek, a dörgölőzés mellett ez a viselkedésforma is a terület-megjelölést szolgálja. Tehát amikor a gazdi ölében dagaszt a cica, azzal azt fejezi ki, hogy „ő bizony az enyém”. 

Szemkontaktus és pislogás 

A macskák kommunikációjában a szemkontaktus a dominancia gyakorlását jelenti, ilyenkor fenyegetve érzik magukat. Ha a gazdi hamar elveszi a tekintetét, azzal az állat alá helyezheti magát, ha viszont keményen megtartja, az állatvilágban gyakran agressziót jelez, emiatt feszülté és idegessé válhat tőle a macska. 
A hosszú és lassú pislogás viszont éppen ellenkezőleg, bizalmat és nyitottságot fejez ki, ezért amikor kedvencünk ránk néz és lassan hunyorog, valójában ránk mosolyog.  

Egy nemzetközi tanulmány arról számolt be, hogy kísérleteiben a macska lassú pislogása gyakrabban fordult elő a gazdik macskájuk felé irányuló szemszűkítés ingereire reagálva. Egy másik kísérlet pedig igazolta az ellenkezőjét is, hogy a macskáknak nagyobb volt a hajlandóságuk a kísérleti résztvevő felé való közeledésre egy lassú pislogási interakció után, mint amikor semleges kifejezést vettek át. Eredményeik összességében azt sugallják, hogy a lassú pislogás a macskák és az emberek közötti pozitív érzelmi kommunikáció egyik formájaként működnek, így ha hasonlóan viszonozzuk a gesztust, sokkal rokonszenvesebbek leszünk számára, mint a hosszú szemkontaktussal, figyeljük csak meg! 
 
Reméljük, cikkünk segített egy picit minden gazdinak és macskakedvelőnek könnyebben kiigazodni a cicák jelzéseiben, és hozzájárult a felismeréshez, hogy a macskák egyáltalán nem rideg állatok, csupán számunkra szokatlan módon fejezik ki érzelmeiket. Ha kiismerjük kedvencüket a saját nyelvezetében, rájövünk, hogy nagyon intelligens állatról van szó. Figyeljük ösztönös és természetes jelzéseiket, és aszerint biztosítsunk nekik megfelelő életteret és gondoskodást! 
 

Források: 
Elizabeth von Muggenthaler - The felid purr: A healing mechanism? 
https://www.nature.com/articles/s41598-020-73426-0