Adalékanyag? Na nee!

E-szám - avagy az adalékanyag rendszámtáblája

Árnyalatnyi különbségek - röviden a színezékekről

A színanyagoknak köszönhetően az élelmiszerek tetszetősebbnek tűnnek, az élelmiszeriparban alkalmazott színezékekkel kapcsolatban azonban sok a tévhit. Írásunk segít eligazodni a színezékek között.

Ha E-jelzés után százzal kezdődő szám látható egy termék címkéjén, az arra utal, hogy az élelmiszer tartalmaz valamilyen színezéket.

Az élelmiszer-színezékek lehetnek természetesek, természetes eredetűek vagy mesterségesek.


A természetes színezékeket élelmiszer nyersanyagokból, kivonással állítják elő, pl. a klorofillok (E 140), a karotinok (E 160a), a lutein (E 161b), felhasználásuknál azonban nehézséget jelent, hogy gyakran magukban hordozzák az eredeti nyersanyag ízét, valamint drágák. 

A természetes eredetű színezékek (pl. E 150a karamell, E 153 növényi szén) állati vagy növényi eredetű nyersanyagokból készülnek ugyan, de ebben a formában természetes tartalomként nem fordulhatnak elő, csak az előállítási eljárás során alakulnak át a kívánt anyaggá.


A mesterséges színezékek (pl. E 122 azorubin, E 123 amarant) szintetikus úton előállított, a természetes színezékektől alapvetően eltérő kémiai szerkezetű vegyületek, azoknál olcsóbbak, íztelenek, szagtalanok és jobb a színező hatásuk, hátrányuk viszont, hogy az arra érzékeny  embereknél nagyobb arányban válthatnak ki élelmiszer-intoleranciát.

Tudtad?
Az azoszínezékek csoportjába tartozó színezékek, így a narancssárga S (E 110), kinolinsárga (E 104), azorubin (E 122), alluravörös AC (E 129), tartrazin (E 102), ponceau 4R vagy kosnilvörös A (E 124) használata esetén az élelmiszerek címkéjén az alábbi figyelmeztető feliratot kötelező feltüntetni a színezék(ek) megnevezése vagy E-száma után: „a gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat”. 

Az értékes gondolatokat köszönjük szakmai partnerünk, az MDOSZ kollégájának, Szász-Győző Zsuzsannának!